Elmentünk a "Világ végére"

Újabb szünet után ismét itt. Jó okom volt a távollétre, ugyanis elmentünk "nyaralni"
Drága barátnőmhöz Imolához mentünk ketten a zurammal, egy kicsit északabbra, mondhatnám: menekülvén az itthoni kánikulából, de mikor az egész szerveződött, akkor még nem volt olyan veszélyesen meleg.
Rengeteg képet készítettem.

Repülőre szálltunk. Nem is tudom, mikor repültem utoljára. (persze tudom, nagyon régen)
Az ablakból először ezt láttuk,

 majd ezt:

majd ezt:

 Oslo szivárvánnyal fogadott

Imoláék rengeteg helyre elvittek bennünket. Láttunk használatban lévő viking hajót:

A kikötő homokjában csak véletlenül felfedeztünk egy tengeri csillagot:

A medúzákat:

Kacsákat:

 Fotóztam felhőket:

És táblákat (véletlenül):

Kisvárosi idillt:

Voltunk a világ végén (szó szerint, ugyanis a helyet Verdens Ende-nek hívják, és ez azt jelenti, hogy a világ vége)

régi világító torony

A világító torony kosara, amibe a fát tették anno, amit meggyújtottak, és egész éjszaka égett

Csodálatos hely, én túlzás nélkül napokig elennék itt, mint egy kisgyerek csak mászkálnék a sziklákon, és mindig új csodát fedeznék fel.

rákocskák

Úton út félen mindenféle érdekesség:

Láttunk viking temetőt:

Ez az ég felhő nélkül:

Voltunk hajóval Svédországban:

Kép a Color Line-tól

kilátás a női mosdóból

kikötés előtt

A hajó parkolója

ez egy másik (kisebb) hajó

Bálnavadász múzeumban is voltunk:

Hal boltban:

Oslóban:

eredeti viking hajó a hajóról bővebben a Wikipédián

Etettünk verebeket:

Ilyen közel jöttek:

és galambokat is:

Jó időnk volt 30 fok:

Új barátokat szereztünk: (Ő Imoláék szomszédjának a kutyusa, állítólag elég bizalmatlan, de hozzánk egyből oda szaladt) rajta kívül még Luca kutya is a bizalmába fogadott (róla nem készítettem képet sajnos, mert a sétákra mindig elfelejtettem elvinni a f.gépet) jól megsétáltatott mindig, tekintve, hogy én egyedül mindig eltévedtem.

Mirci cica kegyeit viszont nem sikerült elnyernünk. Ő végig bizalmatlan maradt.

Nekem nagyon tetszettek a tipikus norvég házak:

Az időjárás elég hektikus volt, viszont az előrejelzések mindig hitelesnek bizonyultak. Volt, hogy egész délelőtt esett, de délutánra verőfényes napot jósoltak, és tényleg az is volt.

Végül minden jónak vége szakad, szóval haza indultunk. Hajnalban (5 órakor) indultunk a reptérre

 Megcsodálhattuk a napfelkeltét:

 Ez nem a mi gépünk, várakozás közben lőttem:

 Ezek már a mi pilótáink:

 Megyeri híd a magasból

 És az anyaföldön búcsú pillantás a gépünkre:

Még több kép
Itthon cirka 40 fok várt, és a lányaink a reptéren, anyukám fincsi ebéddel, majd Rufusz lelkes ugrálással, Mylo nyuszi dünnyögéssel, dörgölőzéssel. A halak nem kifejezetten lelkesedtek.
Rengeteg élményt szereztünk, és vendéglátóinknak örökké hálás leszek a szíves vendéglátásért.